Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

RESZELŐS [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. A reszelő felületéhez hasonlóan élesen barázdált, fűrészesen érdes. A kacsa csőre a szélein reszelős. || a. Durva, érdes tapintású <bőr>. A szél kifújta a kezét, s kissé reszelős lett a bőre.
  • 2. (átvitt értelemben) Reszelős hang: rekedtes, kellemetlenül egyenetlen magasságú és erősségű, kissé durva, érdes h. □ Elkezdé a nótát az ő durva, reszelős hangjával. (Jókai Mór) reszelősség.