Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

RESZELŐ [e-e] melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. Olyan <személy>, aki reszel (1–2). A sajtot reszelő szakács; a munkadarabot reszelő lakatos. || a. Olyan <eszköz>, amellyel reszelnek. Reszelő szerszám.
  • 2. (átvitt értelemben, ritka) Reszelős (2). □ Mire ez a vékony, reszelő hang odaér, ahová szánva van, orkánszerű éljenek kelnek ki belőle. (Mikszáth Kálmán)
  • II. főnév -t, -je [e] Acélból, vasból készült, sok apró, éles kiemelkedéssel, foggal, éllel ellátott, rendsz. hosszúkás alakú szerszám. Gömbölyű, háromélű reszelő; konyhai reszelő; lapos, nagyoló, simító reszelő; reszelővel dolgozik. || a. (átvitt értelemben) □ Ma … a cifra gomblyuk megveti a cifrátlant, a reszelő a gyalupadot. (Ady Endre)
  • Szóösszetétel(ek): 1. reszelőgép; reszelőgyár; reszelőműves; reszelőnyél; reszelővágó; 2. körömreszelő.