RESPEKTUS * [ë-ë] főnév -t, -a (
régies írva: respectus is) (kissé
választékos)
- 1. Tekintély (1). Nagy respektusa van diákjai előtt. □ A
nagyasszony
egészen arra való alak volt, hogy respektust szerezzen maga körül. (Jókai Mór) Laci érezte, hogy respektusa lett. (Mikszáth Kálmán)
- 2. Becsülés, nagyrabecsülés, tisztelet. Őszinte respektust érzett tanára iránt. □ Kéziratom még nincs a Szemlébe. Oly nagy respectussal vagyok iránta, hogy csupa respectusból mitsem tudok csinálni. (Arany János) Ha önök
kardosan, veres sipkásan felvonulnak velem, az ellenségnek mindjárt nagyobb respektusa támad. (Jókai Mór)
- 3. (ritka) Figyelem, tapintat, kímélet vki iránt. Több respektussal kezelhetted volna az öreg asszonyt.
respektusos.