REPDES [ë-ë v. e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -sen [e, ë, ë] röpdös -ött, -sön
Általában repked, szálldos.
- 1. <Főként kisebb szárnyas állat, apróbb madár> gyors, elaprózott v. cikázó, esetleg céltalannak feltűnő mozgással repked, szálldos. Este repdes a denevér. Eső előtt sokat repdesnek a fecskék. A pillangók a víz fölött repdesnek. □ A fecskék! kiáltozta a sok gyerek
Nagy raj volt nagyon, és amint forogva röpdöstek a levegőben, látszott
, hogy éjszakai szállást keresnek. (Tömörkény István) Madár volt, veréb,
ott élt, ott ugrált, röpdösött, | a lichthófban. (Szabó Lőrinc) || a. <Könnyű, libegő tárgy> ide-oda mozog, csapong a levegőben. A zászlók vidáman repdesnek a májusi verőfényben. □ Piros dolmánya
röpdösött utána. (Gárdonyi Géza) || b. (átvitt értelemben, választékos) <Kisgyermek> boldog, önfeledt mozdulatokkal, karját széttárva, ujjongva ugrál; repes vki, vmi felé. Csak úgy repdesett az apja felé.
- 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Vkinek a gondolata, képzelete> könnyedén, derűsen, játékosan csapong <egyik tárgyról a másikra>. Vidáman repdesett az elméje, képzelete. □ Az én elmém lankadtabb, mintsem az édes tárgyukon repdeshetne. (Csokonai Vitéz Mihály) A képzelet | röpdösött
: anyagtalanúl, | láthatatlan-tapinthatatlanúl. (Szabó Lőrinc) || a. (átvitt értelemben, ritka) (Örömében) repdes a lelke: boldogan ujjong, egész lelkében örvend; repes (6).
Igekötős igék: alárepdes; átrepdes; berepdes; belerepdes; elrepdes; felrepdes; hozzárepdes; keresztülrepdes; kirepdes; körülrepdes; lerepdes; nekirepdes; odarepdes; rárepdes; szétrepdes; tovarepdes; utánarepdes; végigrepdes; visszarepdes.
repdesés; repdeső.