Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Madár, szárnyas lény> szárnyai segítségével a föld fölé emelkedve, a levegőben halad. Repül a fecske, a lepke; repül a cserebogár, a denevér. A szelíd galamb az ember tenyerébe repül. □ Magasan repül a daru, Jaj de szépen kurjongat. (népköltés) [A gólyához.] Repűlj, repűlj! és délen valahol A bújdosókkal ha találkozol, Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk! (Tompa Mihály) Meg is kellene ám a kakukkot fogni Az pedig nem valami megállós madár, aki a tenyerébe röpül az embernek. (Móra Ferenc) || a. <Légi jármű> gépi erőtől hajtva v. a széltől sodorva halad a levegőben. Simán repül a gép. A vitorlázó gépek az erdő felett repülnek. □ A gépek aránylag elég alacsonyan repültek. Motorjaik zúgása betöltötte a kikötőt. (Kuncz Aladár) || b. <Ember> légi járművel a levegőbe emelkedve a magasban tartózkodik; repülőgépen utazik. Repültél már? A küldöttség a szomszéd ország fővárosába repült. □ A fogságban is repülőgép-modelleket rajzolgatott. Ha majd egyszer újra szabad lesz! Ha repülhet! (Kuncz Aladár) Kikopogtatták s a hallócsővel hallgatták a szívet, tudtak repülni, s elektromossággal tüzesített tűvel operáltak (Nagy Lajos)
2. <Könnyű tárgy> légáramlás következtében a levegőbe emelkedik, és a levegőben lebegve mozog, halad. Repülnek a céduláim. Pihék repülnek a levegőben.
3. <Elhajított, felrobbantott tárgy, kilőtt lövedék> a levegőbe emelkedik, a levegőben mozog, (esetleg vmely cél felé). Repül a dárda, a nyíl; repül az ágyú- v. puskagolyó; ívben repül a labda; sapkák repültek a magasba; levegőbe repül: felrobban. □ Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? | Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg? (Arany János) Jön a tömeg, a tömeg! | Mint a megriadt legyek, röpülnek róla a kövek. (József Attila) || a. <Ember, élőlény, tárgy> vmely nagy erő következtében helyéről kimozdul, és nagy lendülettel a levegőben mozog. A kerékpáros nekiment az autónak és vagy öt métert repült. Úgy belerúgott a macskába, hogy a szegény állat az ajtónak repült. □ A vágólegények csak kiálták: "fogd, fogd!" | De a veszett állat karikára forgott, S amely kutya egyszer hozzá közelített, Annak ő szarvával repülni segített. (Arany János) || b. (bizalmas, túlzó) <Fenyegetésben:> távozni kénytelen; erőszakkal eltávolítják; kidobják. Elhallgass, mert rögtön repülsz innét! Még nem repültél? || c. (átvitt értelemben, bizalmas) Állását, munkakörét gyors, hivatalos intézkedés következtében elhagyni kénytelen; kirúgják, kidobják. A kapitalizmusban a munkás máról holnapra repülhetett a helyéről. Aki nem végzi pontosan a dolgát, repül!
4. <Felfüggesztett v. vmihez hozzáerősített könnyebb tárgy> a levegőben gyors iramban halad, v. lendülve mozog. Repül a hinta, a körhinta, az óriáskerék. || a. <Ember> hintán ülve v. abba kapaszkodva, gyorsan ide-oda lendül. □ Magam emeltem rá a hintánk szűk deszkájára, én melléje telepedtem , hajtottunk fölfelé, röpültünk. (Kosztolányi Dezső) || b. <Könnyű, főleg szövetből készült tárgy> gyors széltől emelve, felkapva mozog, lebeg. Repül a táncoló lányok fodros szoknyája. Csak úgy repül utána a sok szalag. □ Elrohant , mint a vihar Dolmány úszott, csótár repült nyomában. (Eötvös Károly)
5. (túlzó) <Élőlény, jármű> nagy gyorsasággal, nagyon igyekezve siet, száguld, vágtat; mintha nem is érintené a talajt. Repült a várva várt találkozóra. Árkon-bokron át repültünk. A lovak úgy repültek, mint a táltosok, szinte alig érintették a földet. □ S a kis szobába toppanék . Röpült felém anyám. (Petőfi Sándor) Röpül a két kocsi, s ahogy haladnak, szakadozik már itt-ott a lovakról a tajték. (Tömörkény István) || a. Csak úgy repül: <(gyors)táncban> könnyedén, szépen, az erőfeszítés legkisebb jele nélkül táncol.
6. (átvitt értelemben, ritka) (Ember, lélek szárnyaló érzésében, boldogságában, elragadtatásában → elszakad a megszokott, mindennapi környezettől. Abban a percben úgy éreztem, hogy messze repülök. □ Ölelni vágyom a világot Óh jöjjetek velem repülni, Velem zokogni zengeni. (Komjáthy Jenő) Röpül az álmai egében, | mint egy regében (Kosztolányi Dezső) Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat! (Babits Mihály)
7. (átvitt értelemben, ritka) <Tárgy v. tárgyak sorozata> egymás után gyorsan, váratlanul eltűnik, eltávozik, elkerül, rendsz. vkitől, vki elől, ill. (pénz) gyorsan fogy. □ A pénz röpült, de az idő is. (Mikszáth Kálmán) A suszter csak addig látja a munkáját, míg az ölében van, s ha félnap elkészül egy cipővel, az már repül előle. (Móricz Zsigmond)
8. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Szó, hír, gondolat, érzelem> gyorsan terjed, ill. szárnyalva közeledik. Minden gondolata, érzése, vágya feléje repül. □ Szeretőmhöz röpült Az én sohajtásom. (Petőfi Sándor) Majd az édes anyja képét oda hagyva, Az özvegy asszonyra repült gondolatja. (Arany János)
9. (átvitt értelemben) <Idő, időben lefolyó jelenség> gyorsan múlik, telik. Repül a nyár; repülnek a napok. □ Repül az élet, Mint egy sebes sóhajtás. (Berzsenyi Dániel) Pusztul ez ország s az idő repül. (Ady Endre) Hova repül az ifjúság? | Feleljetek, bús lombu fák, | Üllői-úti fák. (Kosztolányi Dezső) Ahogy repűl az élet, évre év, egyre kevésbé tudom mi a szép. (Szabó Lőrinc)