RESZKETŐS [ë-e v. e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Olyan, aki, ami reszketni (1) szokott; reszketeg. Reszketős aggastyán, koldus, öregember; reszketős kéz, láb, térdek. □ A cárnénak a rémjelenettől kezdve reszketős lett a feje. (Jókai Mór) || a. Ilyen kézzel írt. Reszketős betűk, írás.
- 2. (átvitt értelemben) Reszketős hang: félelmet, bizonytalanságot, izgalmat, meghatódottságot sejtető egyenetlen, gyenge h. Reszketős hangon megszólalt.
- 3. (ritka, vallásügy) Reszketősök: az adventisták v. vmely velük rokon vallási szekta.
reszketősség.