RENGETEG [2] főnév -et, -e v. -je [ë, e, e]
- 1. Hatalmas fákból álló, nagy kiterjedésű, sűrű erdőség; őserdő, vadon. A Kárpátok rengetege menedéket nyújtott a bujdosóknak. □ Mikor mennek vala A nagy rengetegbe, Mendegél a hintó, Sírdogál a leány. (népköltés) S engem e vad rengetegben Ide s tova hajt a bú
(Kisfaludy Sándor) Szeretnék rengetegbe menni, Ahol nem lenne senki, senki! (Petőfi Sándor) Szelíd és rettenetes, mint egy dobogó és élő nagy domb, zúgó erdővel, zúgó rengeteggel. (Karinthy Frigyes)
- 2. (ritka) Sok egyfajta növényből álló, sűrű tömeg. □ Szécsi, az Ivánka, már emelé kardját, | Hogy dőlni segítse olaszok hadnagyát, De király megtiltá
Hanem ekkor, mint nagy rengetegét sásnak, Tipratja tömegjét a gyalog láncsásnak. (Arany János)
- 3. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, szokatlanul nagy kiterjedésű, beépített hely, ahol nehéz tájkozódni. A nagyváros rengetege,
- Szóösszetétel(ek): kőrengeteg, ősrengeteg.