Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy, család>, aki, amely a rendet (4), a pontosságot szereti, holmiját rendben tartja, dolgát pontosan elvégzi; rendszerető. Rendes diák, gyerek, háziasszony, hivatalnok. || a. (bizalmas) Semmiféle szempontból nem kifogásolható, s ezért kedvünkre való <személy>; megbízható, derék. Nagyon rendes ember; rendes fizető; rendes mesterember. Rendes, jó ura van. Ha rendes ember vagy, nem tehetsz ilyet. □ A kis Zsuzsinak igen fösvényen osztogatták a szépséget, de rendes, tisztességes személy. (Mikes Kelemen) [Lizi] alkuba bocsátkozott a lakás irányában, amint jóravaló, rendes lányhoz illik. (Krúdy Gyula) || b. Ilyen személyre jellemző. Rendesen dolgozik. □ [Turi Dani] nem siet, nem kapkod, rendesen végzi a dolgát. (Móricz Zsigmond)
2. Olyan <hely, helyiség, bútor>, ahol rendet tartanak, ahol nincs rendetlenség. Rendes az asztala, a fiókja, a háza tája, a könyvespolca, a szekrénye. □ Hogy a házam tájéka rendes, tiszta lehessen, most már nem volt elég egy cseléd. (Kaffka Margit) Rendes a kis szoba, de némiképp a spájzhoz hasonlít. (Móricz Zsigmond)
3. Erkölcsi v. (ritka) társadalmi szempontból kifogástalan <dolog>; olyan, amilyennek lennie kell. Rendes családi életet él. □ [Az asszonyról] azt tartották , hogy nem rendes eredetű. (Gárdonyi Géza) Az ilyen dologból sohasem lehet rendes, tisztességes ügy (Krúdy Gyula) || a. Józanul mértéket tartó. Rendes életmód.
4. Olyan <személy>, aki a szóban forgó helyen gyakran, rendszeresen megjelenik. Rendes vevőnk; a múzeumok rendes látogatója; a könyvtár rendes olvasója.
5. Olyan <hely>, ahol vki huzamosan tartózkodik; állandónak tekinthető. □ Marcinak Hortobágy volt rendes tanyája. (Petőfi Sándor) Az öreg asszony "Budapest címtárá"-ból meggyőződött arról, hogy Brunner Kálmán nevű felnőtt egyénnek nincsen rendes lakása Budapesten. (Ambrus Zoltán) || a. Az idő folyamán lassanként kialakult és állandósult. Rendes szokása szerint. || b. Állandó jellegű. Rendes bevételek, kiadások. □ A rendes osztrák sereg 2535 éves veteránjai a kor és gyakorlottság előnyével bírtak a 19 éves gyerkőc honvédség fölött. (Vajda János) Akkoriban még nem voltak Pozsonyban rendes bérkocsik. (Mikszáth Kálmán) A végrehajtó állt a küszöbön rendes kíséretével. (Hunyady Sándor)
6. Olyan, amilyen általában lenni szokott, a megszokottól el nem térő; szokásos. Rendes helyárak: az előadások többségére érvényes h.; rendes körülmények ← között; rendes kerékvágásba → zökken, → zökkent; → visszazökken a rendes kerékvágásba; rendesen: a) szokásosan. b) (bizalmas) rendszerint. Késik, mint rendesen. Rendesen az a leghangosabb, aki maga is ludas a dologban. Orra, szája rendes. Az előadás rendes időben kezdődik. Rendes körülmények között fel sem tűnt volna. □ A kávéház visszakapta rendes képét. (Ambrus Zoltán) A test vékony, de egészségesnek látszik; az ajk és fül piros, tehát az emésztés rendes. (Gárdonyi Géza) Egyedüli ellenség a sánta varjú, mert az kiszedi rendesen a Pistika kezéből a tejes kenyeret. (Tömörkény István) || a. Átlagos. Az autó rendes sebességgel haladt. □ Egy pillanat alatt legördültek a meredekről Rendes ember agyonzúzta volna magát szekerestül. (Jókai Mór) || b. Szabályos. Rendes időközökben. A gép rendesen működik. || c. Természetes. A betegség rendes lefolyása. □ Rendes, hogy az ember elvigyorodjék, mikor a tükörben meglátja magát szokatlan álcában. (Jókai Mór) A tyúk vörössé változott holtteste az a színvallás , hogy nem rendes halállal múlt ki. (Mikszáth Kálmán) Az ember rendes hőmérséklete 37 fok. (Kosztolányi Dezső) || d. (jogtudomány) Rendes bíróság: az a b., amely az ügyeket a békében általában szokásos perrendtartás szerint tárgyalja. || e. Vmely szabályzatban, rendtartásban, menetrendben előírt, ill. ott szereplő. Rendes előadás, járat, óra; (iskolai) rendes (tan)tárgy: olyan t., amelynek a tanulását a tanterv minden tanulóra nézve kötelezővé teszi, előírja. || f. A költségvetésben illetményként biztosított és szabályszerű időközökben járó <fizetés>. Csaknem annyi volt a mellékese, mint a rendes fizetése.
7. Kellő v. megkívánt állapotban levő, ilyen minőségű. Sokáig nem volt egy rendes ruhája. Adjatok egy rendes ceruzát, mert ezzel már nem lehet írni. □ Hogy Bírónak különb művésznek kell lennie, mint amilyen az a szerencsétlen Barta, akin még soha senki se látott egy pár rendes kesztyűt, az világos volt, mint a kétszerkettő. (Ambrus Zoltán) [Könyveimnek] az árából egy köznapi rendes ruhát is vehetek, olcsó nyári ruhát, de divatos szabásút. (Gárdonyi Géza) || a. A társadalmi illendőségnek megfelelő. Rendesen öltözködik. Viselkedjék rendesen! □ Sirathatjuk is a multat, Mohácsot, Kiket ott a török fegyver levágott; Ha őket eltemették vón rendesen, Húsz ezer sír állna ottan egy helyen. (Petőfi Sándor) Minden évszakra három pár új gyermekcipő kellett, meg valami ruhácska is mindegyik iskolásnak; mert mindenáron rendesen akartam járatni őket. (Kaffka Margit) || b. (bizalmas) A szóban forgó személy társadalmi helyzetének megfelelő igények kielégítésére alkalmas. Egészen rendes fizetése van. Rendes háztartást vezet. Rendes lakásuk van. || c. (bizalmas) Kedvére való. □ [A városka vitézeinek] öregségükben még egy rendes csetepátéjuk [= csetepatéjuk] sem akad itt a békés hegyi városka szolgálatában. (Krúdy Gyula)
8. (1945 előtt) Vmely szervezetben, testületben, közösségben teljes jogokat élvező, ill. abban a körben magasabb fokozatba tartozó. Az Akadémia rendes tagja; egyetemi → nyilvános rendes tanár; rendes tanár: fizetési osztályba sorolt, véglegesített középiskolai t.; (iskolai) rendes tanuló: <a magántanulóval ellentétben> olyan t., aki a tanulmányi időben köteles napról napra az iskolában megjelenni és ott a munkában részt venni. || a. (bizalmas) A szóban forgó foglalkozásra képesített. A kolbászkészítést nem bízta böllérre, hanem rendes hentest hívott. □ Már most ám igazán rosszúl lett Döbrögi, rendes Orvosokat hívtak. (Fazekas Mihály)
9. (tájszó, régies) Különös, furcsa. □ [Leányomnak] gyönyörű metszésű szemöldöke, nagy setét szeme, szép szája van De ha ő rút volna is, én belé szerelmes vagyok. Rendes dolog ez az Atyaság. (Kazinczy Ferenc) A bizony rendes! Az úr azt kívánja éntőlem, hogy szeressem, az úr pedig előttem vallja meg, hogy mást szeret. (Csokonai Vitéz Mihály)
10. (népies) Rendesen: nagyon, alaposan, ugyancsak. Őt aztán rendesen elpáholták. Rendesen odamondogatott neki.
II. főnév -t, -e [e] (csak egyes szám) A megszokott, a szokásos mód, mérték, forma. A rendestől egy kissé eltér.
rendesség.