REMETÉSKEDIK [e-ë-ë v. e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë]
- 1. (régies, irodalmi nyelvben) Remeteként (1) él (vhol); remete életmódot folytat. □ Szomorkodással tölti idejét, Mint aki lármás ifjuság után Éltét megunva remetéskedik. (Petőfi Sándor)
- 2. (átvitt értelemben, ritka) Magányosan, a világtól elvonulva él, ilyen életmódot folytat. Vhol vidéken remetéskedik. Mozdulj ki már a házból, ne remetéskedj! □ Nekem még másodmagammal sincs kedvem remetéskedni. (Szigligeti Ede)
remetéskedés; remetéskedő.