REMÉNYKEDIK [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
- 1. Mintegy önmagát is biztatva hisz v. hinni akar reménye(i) megvalósulásában; remél. Még reménykedik, pedig aligha fog sikerülni a dolog. Reménykedve nézett a jövő elé. □ Mindig csak terveztünk, mindig csak reménykedtünk, hogy majd magától mozdul meg a föld lábaink alatt. A föld pedig öreg, nem mozdult. (Krúdy Gyula) || a. Reménykedik vmiben: vmitől várja reménye, vágya, óhaja teljesülését. A véletlenben reménykedik; abban reménykedik hogy.
- 2. (elavult) Eseng, könyörög, rimánkodik. □ A szegény anyának köny todul szemébe
Reszkető ajakkal, keze fejét gyúrván, Ott reménykedik
(Arany János)
- 3. (elavult) Panaszkodik (1). □ Mégis egy jó nézést tőle nem nyerhettem. Eltűnt én egy néma kőnek reménykedtem. (Csokonai Vitéz Mihály)