RENDELKEZÉS [ë-ë-ë v. e-ë-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
hivatalos,
választékos)
Általában a rendelkezik igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki, vmi rendelkezik (vkivel, vmivel); intézkedés, parancsolás.
- 1. Vmire vonatkozó (hivatalos) intézkedés, utasítás, parancs, rendelet. Hatósági, hivatalos, önkényes rendelkezés; a főnök rendelkezései; a fennálló törvényes rendelkezések értelmében; kiadja, végrehajtja a rendelkezést. Az ő rendelkezése szerint történt minden. Rendelkezésedtől függ a dolog. □ Ostrom idején az ő rendelkezése szerint történik
a belső vár védelme. (Gárdonyi Géza) A befolyó tagdíjakból a közgyűlés rendelkezése szerint új könyveket vásárolunk. (Kosztolányi Dezső) || a. Ennek írásba foglalt szövege. Ezt a rendelkezést még nem láttam. □ Rendelkezéseimet, mik javadra vannak, ide rejtém. (Jókai Mór)
- 2. Az a lehetőség, hogy vki v. vmely közösség, testület szabadon rendelkezhetik vkivel, vmivel, kívánsága v. szükség szerint (fel)használhatja. Vmivel való szabad rendelkezés; a birtokkal, készlettel, pénzzel való rendelkezés; a rendelkezés joga; rendelkezésére → áll vkinek; rendelkezés(é)re → bocsát vmit, vkit vkinek. Külön szoba és sofőr áll rendelkezésünkre. Száz forint erejéig rendelkezésedre állok. □ Arra kértek, hogy térítsem meg azt a csekélységet, melyet
Bécsben bocsátottak rendelkezésemre. (Kosztolányi Dezső) Folyószámlája van a hatalmas bankban
Most tizenötezer pengő csak úgy, rendelkezésére áll. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): önrendelkezés.
- rendelkezésű.