REDŐNY [e] főnév -t, -ők, -e [e]
- 1. Felhúzható és leereszthető (rendsz. vmely felül elhelyezett hengerre felcsavarható) vászon, fa v. vas szerkezet ajtó, ablak, kirakat elsötétítésére v. lezárására; roló. Esslingeni redőny; → lehúzza a redőnyt. A boltok leeresztették redőnyeiket. □ A kocsiablak redőnyei félig le voltak eresztve. (Krúdy Gyula) A villany az ebédlő leeresztett redőnyein kiszüremkedett. (Kosztolányi Dezső) || a. Némely bútor leereszthető, ill. felhúzható zárószerkezete, ajtaja. Nem tudja lehúzni íróasztalának a redőnyét.
- 2. (műszaki nyelv) Duzzasztóművek vízzáró szerkezete.
- Szóösszetétel(ek): 1. redőnybőr; redőnyheveder; redőnylehúzás; redőnyvas; redőnyzár; 2. ablakredőny; faredőny; görredőny; vasredőny.
- redőnyű.