RÍKAT tárgyas ige -tam, -ott, ..asson
- 1. <Személyt> sírni, ríni késztet; okozza, hogy sírjon, ríjon. Ne ríkasd azt a szegény gyereket! □ Én sem sírni, sem ríkatni nem szeretek. (Jókai Mór)
- 2. (ritka, népies) Okozza, előidézi, hogy <vmely állat, főleg sertés> meg-megszakított, éles, sivító hangot adjon, ríjon (2). □ A pór
szűr alatt Ríkatta disznát. (Arany János)
- 3. (választékos) <Hegedűt, fúvós hangszert> úgy szólaltat meg, hogy szomorú, bánatos hangot adjon. □ A fiatal pásztor
keservesen ríkatja tilinkóját. (Arany János) S te hegedűs, te gyermek, | a hegedűt rikasd. (Babits Mihály)
- Igekötős igék: megríkat.
- ríkatás; ríkatható; ríkató; ríkatott.