RENDBONTÁS főnév
Általában a rendet megbontja szókapcsolattal kifejezett cselekvés, tevékenység, magatartás, megnyilvánulás; a rend megzavarása.
- 1. <Felvonuláson, tömeggyűlésen> a megszabott rend, fegyelem megbontása; rendzavarás. Rendbontásra nem került sor. || a. Vmely kisebb közösség fegyelmének, (munka)rendjének, szokásainak a megbontása, megzavarása. Nem tűrök az osztályban semmiféle rendbontást! □ E rendbontásért a szobába mégy. (Madách Imre) Uzsonnát nekem ne terítsen
Én nem szoktam. Azért maguk csak költsék el
Ha azt látom, hogy miattam rendbontás történik, akkor azonnal elbúcsúzok. (Gárdonyi Géza)
- 2. (ritka, régies) A társadalmi rend ellen irányuló szervezkedés, zavargás. □ Minden rendbontásra vezető ámítást
polgári bűnnek nyilvánítanak. (Kemény Zsigmond)
rendbontási.