REMEKÍRÓ [k-í] főnév (rendsz. többes számban) (választékos)
Maradandó értékű alkotást létrehozó, a legkiválóbbak közé tartozó s már történelmivé vált író; klasszikus. A magyar remekírók; az ókori remekírók. □ Soha nagy stiliszta, remekíró nem volt
, ki illető nyelve szókötésének minél teljesebb birtokában ne lett volna. (Arany János) || a. (csak többes számban) Az ilyen írók alkotása. Újra kiadjuk a remekírókat. A remekírókat olvasom. □ Keveset forgattam a
remekírókat. (Kemény Zsigmond) A népköltészetből merítéd ihleted
, s az egyszerű népének formájában ki tudtad fejezni az ó- és újkor remekíróin művelt szellemed egész gazdagságát. (Gyulai Pál) A görög és latin remekírókat
inkább puszta textusban szerettem: kommentárt csak ahol anélkül lehetetlen kivájni az értelmet. (Babits Mihály)