RADIOAKTÍV melléknév (fizika, vegyi ipar)
Olyan <elem, anyag>, amelynek atommagja külső behatás nélkül, magától felbomlik, miközben elektromos töltésű és elektromágneses sugarakat bocsát ki, és más elemmé alakul át. Radioaktív elemek: a rádium, urán, tórium, aktínium; radioaktív izotóp ←. || a. Olyan <sugár, sugárzás>, amely némely elem atommagjának külső behatás nélküli szétesésekor keletkezik, s amely a levegőt vezetővé teszi, hőt fejleszt, átlátszatlan anyagokon is áthatol, némely anyagot fluoreszkálásra késztet, az élő sejteket pusztítja, ill. gyógyító hatást fejt ki. Radioaktív besugárzást kap; radioaktív sugarakkal gyógyítják. || b. A rádium gáz alakú termékét (rádiumemanáció), sóit tartalmazó, rádiumos <gyógyvíz>. A Gellért fürdő, a Rudas fürdő vize radioaktív. Eger és Hévíz fürdője radioaktív vizű.