REKVIEM [ë-ë v. e-e] főnév -et, -e [ë, e], (
régies) rékviem (
régies írva: requiem is)
- 1. (vallásügy) Gyászmise. Rekviemet mond, tart. □ Félre bú nem rekviemre jöttünk. (Madách Imre) A király fráter Györgyöt bízta meg a királyné requieme alkalmával tartandó gyászbeszéddel. (Jókai Mór) [A doktor szava] oly szertartásosan hangzott, mint mikor a sekrestyében beszél a pap a sekrestyéssel, aki rekviemre öltözteti. (Gárdonyi Géza)
- 2. (zene) A gyászmise bizonyos meghatározott részeinek latin szövegére írt, gyászos hangulatú énekes zenemű. Mozart, Verdi rekviemje.
rekviemes.