Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (történettudomány) A világtól elvonulva, régente rendsz. erdő mélyén, pusztában, hegyi barlangban magányosan, ritk. többedmagával egyszerűen élő, szemlélődésbe merült személy. Agg, ősz remete; a remete barlangja. Szóláshasonlat(ok): úgy él, mint egy remete: a) magányosan, b) visszavonultan él. □ És az évek múltán a vadonban, Domb alatt hol forrás csörgedez Egy jámbornak áll kis kápolnája Térdepelve éjt napot hosszában A remete ott ahítva [= ájtatoskodva] tölt. (Vörösmarty Mihály) Vidd el fényeidet, gyötrelmes világ Nem kell ma annyi fény se, amennyit eltünődve Nézhet celláján a keserű remete. (Tóth Árpád)
2. (átvitt értelemben, néha tréfás) A magányt kedvelő, az emberektől visszahúzódó, magának élő személy. □ Valaki elkezd egymagában tekézni. Ki lehet ez a bús remete? (Jókai Mór)
3. jelzői használat(ban) (ritka) Remeteként (12) élő <személy>. □ Remete atyánkkal voltam rég, igen rég (Vörösmarty Mihály)
4. jelzői használat(ban) Remetéhez (12) illő, remetére jellemző <dolog>. Remete életmód. □ Remete módra Tengek, nem élek. (Balassi Bálint) Ama boldog órák és napok nem fogják tűrhetőbbé tenni komor hazámban való remete lakásomat. (Csokonai Vitéz Mihály)