Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

REKEDT [1] [e-e v. ë-e] melléknév -en [e]
  • 1. Olyan, aki, ami vhová v. vhol rekedt, megrekedt, s onnan nem tud elmozdulni, ill. onnan nem tud eljutni vhova. A sárban rekedt kocsi; a termen kívül rekedt közönség. □ A szerencsétlen asszony át akart menni a padlón, hogy a túlsó parton rekedt libáit visszahozza. (Mikszáth Kálmán) A toronytetőn rekedt janicsárokra repül a szurokkoszorú. (Gárdonyi Géza) Nagy fotőjök; a bőrhuzatnak s a cigarettának irodában rekedt finom szaga … (Gelléri Andor Endre)
  • 2. (ritka, elavult) Olyan <levegő>, amely vhol megrekedt (2a), s ezért fülledt v. áporodott. Forró nyári délután volt. Rekedt volt a völgy levegője. (Petőfi Sándor) A lég még itt a víz felett is rekedt … kezde lenni. (Jókai Mór)
  • 3. (ritka, elavult) Olyan, ami a külvilágtól vmilyen módon el van zárva, amihez nehéz hozzáférni; rejtett. □ Mint, ha rekedt zugbód hegyi pára följön …: Nyomúlnak előre a magyarok csendben. (Arany János) Mély föld alatt laktam. Az ólombányáknak rekedt odujában. (Jókai Mór)