REJTŐZIK [e] tárgyatlan ige -tem [e], -ött; -zék (-zön), (
régies,
irodalmi nyelvben) rejtezik [e-ë] -ett [ë], -zék
- 1. Vhová rejtőzik: <ember, állat> olyan helyre megy, olyan helyet keres magának, ahol rejtve van; rejti magát, bújik. A nádasba rejtőzik. A függöny mögé rejtőzött. || a. (átvitt értelemben) Vmi mögé rejtőzik: vki, vkinek a lelkülete, terve, szándéka vmit lepelként, álarcként használ, hogy igazi mivolta (többé-kevésbé) rejtve maradjon. Vkinek, vminek az → álarca mögé rejtőzik. Szép szavak mögé rejtőzik. Derűs lelkülete cinizmus mögé rejtőzött.
- 2. Vki rejtve van vhol, ill. olyan helyen van, ahol nem v. nehezen lehet megtalálni, fölfedezni. Az erdőben rablók rejtőznek. A gyilkos az egyik pincében rejtőzik. || a. Vki elől rejtőzik: igyekszik úgy elrejteni magát, hogy vki ne vegye észre ne találja meg. || b. Vmi úgy van vhol, hogy ottlétéről, pontos hollétéről senki sem tud, v. kevesen tudnak; rejtve van vhol. Az írások a fiók mélyén rejtőznek. Pénztárcájában még rejtőzött néhány forint. □ A testőrtiszt
zsebében egy felsőbb parancs rejtőzött. (Jókai Mór)
- 3. (átvitt értelemben) Vmiben vmi rejtőzik: mint egészen föl nem ismert, föl nem tárt lényeg, mozzanat, lehetőség benne van, benne rejlik vmiben. A tervben nagy lehetőségek rejtőznek. Cselekvésében egyéni érdek rejtőzik. Micsoda kincsek rejtőznek a népköltészetben! □ A magyar egy gyermek nép, most semmi, de minden lehet, mert lelki s testi erő rejtezik fiatal keblében. (Széchenyi István) A dráma
a negyedik felvonásban rejtőzik. (Ambrus Zoltán) Bennünk egy szép ország rejtőzik. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) Vmi mögött (v. ritk. alatt) rejtőzik vmi: vmely igazabb, valóságosabb lényeg vmilyen leplező, takaró, elfedő látszat mögött van. Cinizmusa mögött gyöngéd lélek rejtőzik. □ Visszataszító külseje mögött
szelíd, szinte lebilincselő tisztaságú lélek rejtőzik. (Kuncz Aladár)
- Igekötős igék: elrejtőzik.
- rejtőzés; rejtőző; rejtőzött.