REKED [e-e v. ë-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (rendsz. helyhatározóval)
<Vmely külső akadály miatt> kénytelen vhol maradni. Kívül rekedt az ajtón. Az eső miatt itthon rekedtem. A kocsi a sárban rekedt. □ Történt, hogy a huszár talált egy gyermeket, Mely az ellenségből a harctéren rekedt. (Sárosy Gyula) Pista, aki a főnök érkezésekor a zűrzavarban nem tudott kijutni az ajtón, itt rekedt. (Kosztolányi Dezső) || a. Benne reked v. torkában reked a hang, a szó: <félelmében, ijedtségében, meglepetésében> nem tudja kimondani a hangot, a szót. □ A szó bennük rekedt. (Vas Gereben) || b. (régies) Vhová reked: <vmely külső akadály miatt> beszorul vhová. □ Egy csaptató ajtó általa pokolba rekedtek. (Arany János) Panni az égő házba rekedt. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: bereked; belereked; elreked; kireked; megreked; ottreked.
rekedés; rekedő.