Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (irodalmi nyelvben) <A babonás hiedelemben> éjente kóborló, emberi alakot öltött, visszataszító külsejű, rosszindulatú szellem; kísértet. □ Nem kelle semmi, még a jó barát sem, S futottam, mint kit rémek serge üldöz. (Petőfi Sándor) Ki vagy te, rém? Nem téged hívtalak, | A föld nemtője gyönge és szelíd. (Madách Imre) Fent, fent a csúcson: nagy-nagy szűzi csönd jelen, Lent: a rémeknek harsogása. (Ady Endre) || a. <A felizgatott v. beteg képzeletben> ijesztő, gyötrő formában jelentkező látomás, képzelődés. Rémeket lát: minden alap nélkül rosszat vár, sejt, borúlátóan ítéli meg a (jövő) helyzetet. □ Magam kivánom megbüntetni azt, Ki nyugtom ellen pártot esküdött. | Vagy nem te vagy Ki álmomat rémekkel népesítéd, Ki kergettél mint a riadt vadat? (Vörösmarty Mihály) Egy sugár a börtön napja, Éje pedig rémtül népes. (Arany János) A sötétség rémekkel volt tele: Imruska remegett a rémektől. (Babits Mihály)
2. Vminek, vkinek a réme: a) vmely jó ügy érdekében tevékenykedő s a rosszra törő ellenfélben félelmet, rettenetet keltő személy. Az ellenség, a megszállók réme. Hunyadi a törökök réme volt. □ A pusztabíró volt jelen. Réme valamennyi betyárnak. (Jókai Mór); b) (rosszalló) ismétlődő gonosz cselekedeteivel a szenvedő közösségben rémületet keltő személy. A környék, a vidék réme. □ Tengeri rablók voltak, rémei a Földközi-tengernek. (Jókai Mór) Vala pedig a vidéknek, Három egész vármegyének | Réme akkor Csóka Péter. (Reviczky Gyula); c) (bizalmas, túlzó) olyan személy, aki közösségének állandóan kellemetlenséget okoz, ill. akitől állandóan valami rossz várható. A család, az utca réme. Ez a vásott gyerek csúzlijával a ház réme.
3. (átvitt értelemben) Újra meg újra megjelenő v. állandóan fenyegető, veszedelmes jelenség, amely ellen nehéz védekezni. A magyar falu egyik réme régebben a tüdővész volt. Az aszály a mezőgazdaság réme volt. Fenyegetett a nagy rém, a kolera. □ Félek. A jövendő rémektől | Lelkem beteg. (Juhász Gyula) Édesanyám sovány arcán és nagy, fekete, karikás szemein át megláttam a legnagyobb rémet, az éhséget. (Móricz Zsigmond) || a. Vminek a réme: vmely kellemetlen v. veszedelmes jelenségnek, körülménynek, helyzetnek aggasztó, ijesztő volta, ill. a múltból felmerülő v. a jövőben látni vélt s iszonyattal, félelemmel eltöltő emléke, képe. A betegség, az éhség, a háború, a munkanélküliség réme. □ A szegényebb rétegek ezentúl nem rettegnek a hajléktalanság rémétől. (Nagy Lajos) Ez rossz volt, ez a szörnyű, szüntelen | kiszolgáltatottság, a félelem | És | csakhamar hozzájuk társult a pénz, | a pénz réme S a torokgyík réme. (Szabó Lőrinc)
4. (ritka, irodalmi nyelvben) Rémület, rémség, iszonyat. □ Rém és setétség terjed mindenütt. (Vörösmarty Mihály)
5. jelzői használat(ban) (irodalmi nyelvben, régies) Rémséges, rettenetes, szörnyű. □ Ekkor előjőnek rém állati a komor éjnek (Arany János)
II.* határozószó (bizalmas) <Értékelést kifejező jelző előtt fokozó szóként:> rendkívül, igen nagyon, szörnyen. Rém csúnya. Rém jól mulattak. Rém jó pofa. Rém érdekes volt a film. Rém rosszul nézel ki. □ Nagyon tréfás tudott lenni, pedig rém komoly ember volt. (Móricz Zsigmond) Nagymama | folyton kritizált, rém szigorú volt. (Szabó Lőrinc)