RÉGIESKEDIK [e- ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék, (-jen) [e, ë, ë] (ritka, választékos)
Szándékosan modorosan, kissé erőltetetten úgy viselkedik, hogy régiesen, régiesnek hasson (kül. stílusában, beszédében, szokásaiban); a régi beszédmodort, szokás(oka)t, divatot utánozza. Némely író erőltetetten régieskedik. || a. (ritka) Archaizál.
régieskedés; régieskedő.