Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, ami régen elmúlt, megszűnt. Régmúlt idők, világ. □ Régmúlt idő az, melyet felmelengetsz. (Madách Imre) A régmúlt időben joga volt a földesúrnak, hogy összeházasítsa a rabszolgáit. (Gárdonyi Géza) Míg a föld alvó lelkét lesem, Régmult virágok illata Bódít szerelmesen. (Ady Endre)
2. (nyelvtudomány, régies) Régmúlt idő: a múltban befejezett cselekvést jelölő, a mai magyar köz- és irodalmi nyelvben csak ritkán előforduló igeidő (pl. írtam volt v. írtam vala).
II. főnév
1. (irodalmi nyelvben) Régen elmúlt idő. □ Szomorú dolog, ha a régmúltat mindig magunk után vonjuk. (Csengery Antal) Tud-e ön egyszerre emlékezni és felejteni? A régmúltra vissza, s a közelmúlttól el. (Jókai Mór)
2. (nyelvtudomány) Régmúlt (I. 2) idő. □ Hallani olykor a vala vagy volt összetételű régmúltat. (Arany János)