Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

REFORMÁTUS [ë v. e] melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. Református vallás: a bibliának a Kálvin-féle értelmezésén alapuló protestáns v. || a. Református egyház: ezen a valláson alapuló e.
  • 2. Ehhez az egyházhoz tartozó, ezzel kapcsolatos <személy, dolog>; kálvinista. Református ember, esperes, hívek, kántor, lelkipásztor, pap, püspök; református gyülekezet; református ének, istentisztelet, liturgia; református temető, templom; református kollégium, teológia. □ Debrecenben egy református papot paptársai … számadásra akarnak vonni egy őszinte hangú, okos egyházi beszéde miatt. (Ady Endre) A református paplánynak udvarolt. (Babits Mihály)
  • 3. Az ilyen személyekre jellemző <tulajdonság, magatartás>. Református gondolkodás, öntudat, szóhasználat.
  • II. főnév -t, -ok, -a Református vallású személy. Nagy református. Reformátushoz ment feleségül. □ Evangélikusok, katolikusok és reformátusok laknak a faluban. (Nagy Lajos) reformátusos; reformátusság.