REGE [e-e] főnév regét, regéje [e-e] (régies, választékos)
Ősi, szájhagyományban élő, mesés, csodás, gyak. mitikus történet, elbeszélés. □ A rege jár e tájon, Mult idők regéje. (Vajda János) Nem kellenek ők se
a jósok, a boncok, | a ferde vajákos, ki cifra regéknek | gőzébe botorkál. (Kosztolányi Dezső) || a. (irodalomtudomány) A népköltészet egyik elbeszélő műfaja: valóságelemeiben a mondánál is bizonytalanabb, mesés, költött elemekkel erősen átszőtt verses, ill. prózai elbeszélés. A csodaszarvas regéje. || b. Műköltőtől származó, hasonló (verses) elbeszélés, ill. ennek irodalmi (műköltészeti) műfaja. A rege jellemző sajátságai. □ Csobánc-várról, Édes-kedves, | Im! halljad, egy agg rege. (Kisfaludy Sándor) || c. (ritka) Mese, mesés történet v. elbeszélés. □ Gyertek elő, szép regém van, gyermekek, leányok! (Arany János) A szalonoké parfümös rege, Szilaj és új az utca éneke. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): 1. regedal; regehős; regeíró; regeköltő; regekör; regemondó; 2. hitrege; néprege; virágrege.
regei; regés.