Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

REDVES [e-e] melléknév -en [e], (-ebb) [e]
  • 1. Korhadó, korhadt, főleg belül rothadó v. taplószerűen puhuló <fanemű anyag>. □ Együtt dobáltuk a háncsot a tűzre, A redveset úgy mint a nyirkosat. (Kiss József) Egy szarka … gubbaszkodék egy redves karón. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. (népies, régies) Romlott, lyukas <fog>. □ Képe ráncos; foga redves. (Csokonai Vitéz Mihály)
  • 3. (ritka, népies) Kopott, hitvány, ócska, mit sem érő <tárgy>. □ Van még zsebemben egy redves garas. (Vörösmarty Mihály) Jó Toldi se hagyja tollas buzogányát, Királynak viszi, mint inas, irományát: Göngyöli a furkót redves kutyabőrbe. (Arany János)
  • 4. (ritka, népies) Mámor miatt réveteg, zavaros, vizenyős <emberi szem, tekintet>. □ Tenger sok italtól Miklós feje gőzöl, | Szeme bortul nedves, tekintete redves. (Arany János)
  • 5. (ritka, népies) Szennyes, szurtos. Redves kéz, láb, ruha. || a. (ritka, rosszalló) Undorító, ronda <személy>. Redves alak. redvesség.