REDŐZ [e] tárgyas ige -tem [e], -ött, -zön
- 1. (választékos) Redőkbe (1) szed, ráncol vmit. □ Térdnél alább ér a bő ingnek ujja
S nem meztelen mint egykor a derék, Honnan redőit művészileg ontja Le, szárközépig a lábravaló, Melyet redőzni lyány-testvéri gondja S fiatal ángyé, fél hétre való. (Arany János)
- 2. (irodalmi nyelvben) Redőz vkit: vkinek bőrén, főleg homlokán redőket (2), ráncokat idéz elő, vkit ráncossá tesz. □ Korán vénül az év, | mint csüggedt férfi, kit korai gond redőz. (Babits Mihály)
- redőzés; redőző; redőzött; redőztet.