Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (Művészileg elrendezett v. magától tetszetősen képződő hullámszerű) ránc v. gyűrődés <ruhán, ruhaneműn, kelmén>. □ Puha fejér ágyam hullámos redőin Mily szépen alusztok, én szép csecsemőim. (Arany János) Itt egy redőt simított el, ott éppen redőbe szedte az engedni nem akaró kelmét. (Gyulai Pál) A tavon víg nők mennek csónak-útra, Arcuk csiklándja szeleburdi szél, A blúzokon kecses redőt nyom ujja. (Tóth Árpád)
2. (választékos) Ránc <emberi test bőrén, főként az arcon, homlokon>. → Mongol redő; redőbe szedi, vonja a homlokát: összeráncolja. □ Redői mint a tölgyfakéreg; sötét szemei mintha gödörbe mélyednének. (Péterfy Jenő) Megsokasodnak a redők Bús homlokom és lelkem táján. (Ady Endre) Redők sem igen mutatkoztak arcán. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Vminek a nehezen föllelhető v. áttekinthető részei, rejtett zugai. □ A gonosszal, ha törvény redőibe búvik is, tudom éreztetni haragomat. (Vörösmarty Mihály) Emlékezetének legkisebb redőit is átkutatja (Vas Gereben) Minden legkisebb jel lelkünk legelrejtettebb redőibe erőszakolta a kísértő szörnyet. (Kuncz Aladár)