Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

RECCSEN [ë-e v. e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (csak 3. személyben) (-t ragos mértékhatározóval is) (hangutánzó) <Szilárd, főleg fából való tárgy töréskor v. külső hatás (ütés, nyomás, hajlítás) következtében> hirtelen éles, recsegő hangot ad. Reccsen a foga. Reccsent a padló a lába alatt. Nagyot reccsent alatta a létra foka. □ Néhány perc múlva hallom, hogy az ablak belső táblája reccsen. (Gárdonyi Géza) Nyár-éjszakán a grófi szérün Reccsen a deszka-palánk. (Ady Endre) Ma … reggel három tájt … ijesztőt reccsent a polc. (Szabó Lőrinc)
  • Igekötős igék: belereccsen; elreccsen; megreccsen; összereccsen.
  • reccsenés; reccsenget; reccsenő; reccsent.