RÉCE [e] főnév récét, récéje [e]
(
népies) Kacsa (13).
Récék úszkálnak a nádas szélén. □ A réce vízbe dugja fejét; zivatart érez! (Szigligeti Ede) || a. (
állattan)
Récék: víziállatokkal és növényi részekkel táplálkozó, úszóhártyás madarak rendje (Anseriformes).
Böjti réce; →
csörgő réce; fütyülő, kanalas réce.
- Szóösszetétel(ek): 1. récefészek; réceles; réce-ruca; 2. bukóréce; vadréce.