Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

RÁVÁG ige
  • 1. tárgyatlan Hirtelen erősen ráüt vmire, vkire. Rávágott az asztalra. Rávágott egy korbáccsal a kutyára. Barátságosan rávágott a hátamra. □ Ne beszélgess annyit avval a lóval – látod, hogy nem hisz a szónak –, hanem vágj rá az ostorral! (Vas Gereben) Vidáman ütögeti a parazsat, rávág a tűzre, úgy, hogy az szikrázva nagyot lobban. (Gelléri Andor Endre) || a. tárgyas Rávág vmilyet v. valahányat: hirtelen vmilyen v. vhány erős ütést mér rá. □ Fájnak a tagjai, mintha huszonötöt vágtak volna rá. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) <Rendsz. válaszként> hirtelen, határozottan kimond vmit. Azonnal rávágta a választ. Habozás nélkül rávágta az igent. [Ki itt a legbátrabb?] – Én – vágta rá a legkisebbik fiú. || a. (átvitt értelemben) Rávágja a rímet: gyorsan rímel vmely szóra. Vö: vág (II. 1a). rávágás; rávágható; rávágó; rávágott.