RÁTÖR ige
1. tárgyatlan
Rátör vkire, vmire: hirtelen nagy fizikai erővel megtámad vkit, vmit. Vö: tör (IV. 2).
A békés népre rátört harcias szomszédja. A rablók rátörtek az alvó családra. □ Tán gyilkos tört rá ily
vakmerően. (Mikszáth Kálmán) Rátörünk az ellenségre, | ugy teszünk szert feleségre. (Babits Mihály) || a. (
átvitt értelemben)
Rátör vkire: támadóan kérdőre v. felelősségre von vkit. Vö: tör (IV. 2b). □ A műegyetemen Péter úr rátört a rectorra, a pedellusra. (Jókai Mór)
- 2. tárgyas Rátöri vkire az ajtót: betöri v. erőszakkal kinyitja az ajtót, amelyet vki magára zárt.
- rátörés; rátörhető; rátörő; rátört.