Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

REBEG [e-ë] ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]
  • 1. tárgyas <Meghatottságában, felindulásában> akadozva és nagyon halkan mond vmit. □ Rég volt, igaz, midőn e jegenyék Árnyékain utószor pihenék … Midőn az ősi háznak küszöbén A búcsu tördelt hangját rebegém. (Petőfi Sándor) Kétszeri mondást – mint lebüvölten – Hallgat el, aztán így rebegi: "Bárczi Benőt én meg nem öltem …" (Arany János) Maga tisztességes fiatalember … – Köszönöm ezt a nyilatkozatát, – rebegte Pityó. (Gárdonyi Géza) || a. (tárgy nélkül) (ritka) <Felindulásában> nagyon halkan, akadozva beszél v. így ejti ki a szavakat. □ A bús hölgy … képe Elsárgúlt … S még csak még alig nyitván ajakát, így szóla rebegve. (Vörösmarty Mihály) A fiú álmodott, álmában rebegett, szempillái alól két könnycsepp szűrődött át. (Jókai Mór)
  • 2. tárgyatlan (ritka) <Mondanivaló> halkan, akadozva hangzik. □ Ily mentség ajakán rebegett a vénnek. (Arany János)
  • 3. tárgyatlan (ritka, népies) Reszket, remeg. □ Melinda rebegve ténfereg kifelé. (Katona József) Koros ember gyengül, rebeg az mindentül. (Arany János) Ha kacagott, rebegtek az orrcimpái. (Petelei István)
  • Igekötős igék: elrebeg; végigrebeg.
  • rebegés; rebegett; rebegő.