Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

RÁVALL tárgyatlan ige
  • 1. <Az, aki a vádlottal vmilyen kapcsolatban volt,> terhelő vallomást tesz vki ellen; ellene vall. Vö: vall (2c). A tanúk rávallottak a gyanúsítottra. □ [A bérencek] az első bambuszütésekre rávallottak Tepelentire, elmondva tisztán annak megbízását. (Jókai Mór)
  • 2. (átvitt értelemben) Vmi jellemző vkire. Ez az ostobaság rávall. □ Ez aztán igazán olyan szoba volt, mely rögtön rávallott a tudósra. (Mikszáth Kálmán) rávallás; rávalló.