RÁTERMETTSÉG [rátermëtség v. rátermëccség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
A rátermett melléknévvel kifejezett tulajdonság; vmire való alkalmasság, hivatottság, ügyesség. Ebben a munkakörben bebizonyíthatja rátermettségét. □ Elég lelki rátermettséget s felkészültséget éreztünk arra, hogy
átköltőzzünk az ősök kastélyába. (Móricz Zsigmond)