RÁRONT tárgyatlan ige
Ráront vkire: meglepetésszerűen s nagy erővel rátámad, rátör vkire. □ Rá rontott a török a francia népre. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben) Ráront vkire: találkozáskor szidással, szemrehányással, hirtelen, meglepetésszerűen rátámad vkire. Mindenért azonnal ráront. □ Teleki Mihály még mindig Gyulafehérvárott időzik
, mikor már minden panaszost
el bírt utasítani küszöbétől, akkor meg majd a fejedelem, majd a török követ ront rá a maga ügyeivel. (Jókai Mór) Dani bácsi
mérgesen rárontott Altorjayra. (Mikszáth Kálmán)
Vö: ront (II. 1, 2).
rárontás; rárontó.