Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (régies) Magasabb rang birtokában levő, rangjával a többi közül kiemelkedő. Rangos ember. □ A fő aristocratia volt ez Ez mind neves, rangos, érdemes fiatal nép volt. (Petőfi Sándor) A színészség nem volna éppen elvetendő Merész dolog, persze, odalenn nagyot néznek majd A rangos rokonságunk. (Kaffka Margit)
2. (átvitt értelemben, népies) Méltóságteljes. Rangos fellépés, járás. □ Török Samu rangos, tekintélyes betyár volt. (Móricz Zsigmond) || a. Jelentékeny. Rangos író, költő. || b. (átvitt értelemben, népies, rosszalló) Hetykén, gőgösen előkelő. Rangosan lépdel. □ Bazsa Mári de rangos, A járása de gangos. (népköltés) Nagy bajusz , rangos kézmozdulatok, kevély magatartás (Mikszáth Kálmán) || c. (tájszó) Rangosan ül: magas helyen ül.
II. főnév -t, -ok v. -ak, -a (régies) Főrangú személy. □ [A főrendek] a képviselő táblának akarák visszamondani azon kemény szavakat, miket a követek régóta ömlesztenek a rangosak ellen. (Kölcsey Ferenc) || a. (átvitt értelemben) □ A bagolyfejűek a szalonka-társadalom előkelői, rangosai. (Bársony István)
rangoskodik; rangosság.