Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

RÁNŐ tárgyatlan ige, (népies) ránől
  • 1. Ránő (vmire): <növény> felkúszik vmire, esetleg azt részben v. egészben elborítja. Az élősdiek ránőnek a fára. A vadszőlő ránőtt a ház homlokzatára.
  • 2. (bizalmas) Ránő vkire v. vkinek a nyakára: a) <gyermek> növésben utolér v. meghalad vkit, rendsz. vmely felnőttet; nagyobbra nő nála v. legalább akkorára nő; ránő az apjára. Ez a fiú ránő a nyakunkra. b) (átvitt értelemben) erősebb, hatalmasabb lesz vkinél; olyanná válik, hogy akaratát a másikkal szemben érvényesíteni tudja. □ Minka, a legidősebb Röszkey kisasszony, csinos volt, de a nővérei is igen csinosak voltak, és ránőttek a nyakára. (Mikszáth Kálmán)
  • 3. (átvitt értelemben, ritka, költői) <Vmely kellemetlen érzés> a lélekre nehezedik. □ Bánattal együtt az unalom is ránő … (Arany János) Vö: nő (1a). ránövés; ránövő; ránőtt.