RÁTUKMÁL tárgyas ige (bizalmas)
Rátukmál vkire vmit: erőszakoskodva rávesz vkit, hogy vmit fogadjon el, ill. vegyen meg v. vállaljon, végezzen el; ráerőszakol. Rátukmálta eladhatatlan áruját. Nem akarom rátukmálni a veteményemet. A híres színésznőre egy nem neki való szerepet tukmáltak rá. □ Rátukmálta Cselkeyre a könyvet, hogy olvassa el: igen szép. (Gárdonyi Géza) Megtörténik, hogyha valakinek szépen elkészítette a holmiját, s az illető egy cigarettát adott neki
, rátukmálta fizetés nélkül a munkát. (Gelléri Andor Endre)
Vö: tukmál (1).
rátukmálás; rátukmálható; rátukmáló; rátukmált.