Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

RÁNYOM tárgyas ige
  • 1. Nyomva ráhelyez vmire vmit. Rányomta írására az itatóspapírt. || a. Nyomva úgy helyez vmire vmit, hogy az v. annak nyoma rajta megmarad. Vö: nyom (7). Rányomja az okmányra a bélyegzőt, a levélre a bélyeget; vmi rányomja abélyegét vmire v. vkire. □ A király … Pergamen levelet vőn [= vett ki] tarsolyábul, Megirá, pecsétet is nyomott rá hátul. (Arany János) A hosszú középkori rabság … rányomta bélyegét a városkára. (Krúdy Gyula)
  • 2. (ritka) Vmit rányom vkire, vmire: adóssággal v. adóval megterhel vkit, vmit.
  • 3. (ritka, irodalmi nyelvben) A más szavára mintegy befejezésül, nyomatékkal mond vmit. □ Egy szép asztaláldást monda ő felsége … De, mikor az áment rányomá a népség, | Vette Lajos király csillagos nagy kését, | … Kenyerébe szúrta. (Arany János)
  • rányomás; rányomható; rányomó; rányomott.