RÁNGÁS főnév -t, -ok, -a (
régies,
irodalmi nyelvben)
- 1. A ráng igével kifejezett mozgás; az a tény, hogy vki, vmi ráng(atódzik); rángatódzás. Ideges rángás; az arc(izmok), a kéz, a láb, a szem rángása(i). Arcát folytonos rángás torzította el. □ Az alvót ekkor torkon ragadá |
Nem is nyögött
. egy rángás, s vége volt. (Petőfi Sándor) Csak az ajkai körüli rángás mutatta, hogy szenved. (Gyulai Pál)
- 2. (ritka, régies) <Földrengéskor> a földkéreg egy-egy lökése, rengése. □ A föld rángásai mindig hevesebbek lőnek [= lettek]. (Jókai Mór)
rángási; rángásos.