Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (-t ragos mértékhatározóval) Önkéntelenül, reflexszerűen egy ízben olyan mozdulatot végez, mintha megrántanák. → Arcának egy izma sem rándul; (egyetlen) → arcizma sem rándul. A meglőtt vad még rándult egyet, aztán vége volt. □ A gazember szóra sarkamig megrázkódtam. A kezem ökölbe rándult. (Gárdonyi Géza) || a. (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) <Testrész vmely külső ráhatás következtében> megszokott helyzetéből rendellenesen, többnyire fájdalmat okozva, ízületében hirtelen elmozdul. □ Derekam csavarúl, az inam rándul. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) || b. <rendsz. -t ragos mértékhatározóval> <Rugós v. dugattyús szerkezet, jármű belső v. külső erőhatásra> hirtelen nagy erővel kimozdul a helyéből. A csónak, a vasúti kocsi (egyet v. nagyot) rándul.
2. (helyhatározóval) Állandó tartózkodási helyéről szórakozás, üdülés v. pihenés céljából rövidebb időre távozik vhová. Tegnap délután a budai hegyekbe rándultam. □ Tóth Lőrinc szeretettel viseltetett Vörösmarty iránt. Vörösmarty utolsó éveiben majd mindig hozzá szállott, ha Pestre rándult. (Gyulai Pál) Az érettségi után Bécsbe rándult. (Kosztolányi Dezső)