RAKÉTAHAJTÓMŰ főnév (műszaki nyelv, 1945 után)
A rakéta (1) hajtására használatos olyan erőgép, amelynek nincsen mozgó alkatrésze, s amely úgy teszi lehetővé a rakéta mozgását, hogy a benne keletkező nagynyomású égési termékek a rakéta haladásával ellenkező irányban nagy erővel kitódulnak belőle.
rakétahajtóműves.