Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

RÁKFENE főnév
  • 1. (tájszó, régies) Fene (I. 1); franc, rosseb.
  • 2. (átvitt értelemben) Romboló, bomlasztó, káros jelenség, züllesztő baj, veszedelem. Az állam, a közösség, a társadalom rákfenéje. □ Én halálosan ellensége vagyok a rokonoknak. Ez a rákfenéje az egész magyar életnek. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Ilyen bajt okozó személy. □ Minő király ez! | Nem néz-e most rám … királyom, Megölte; megszeplősíté anyámat … S nem kárhoztat, hogy az emberiség E rákfenéje pusztitson tovább? (Arany János–Shakespeare-fordítás) rákfenés.