Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Kenhető anyagot> vminek felületére ken. Rákeni a kenyérre a vajat, a papírra a ragasztót, a sebre a kenőcsöt. □ Olyan puha lesz, mint a vaj, amely egyformán engedi magát rákenni fehér és fekete kenyérre. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) <Szégyenletes dolgot> ráfog vkire; ilyennel vkit alaptalanul megvádol. Vö: ken (7). A maga hibáját rákeni másra. Rákenték, hogy árulkodott. □ A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez; Mit rá kentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben, ritka) <Kellemetlen, nem szívesen vállalt dolgot> ráerőltet, ráerőszakol, rátukmál vkire. □ Hónapokig nem akadt bíró, a községbelieket sorban szólongatták, de azok előre elbújtak, ha a tisztséget rájuk akarták kenni. (Vas Gereben)
rákenés; rákenhető; rákenő; rákent.