RAJONGÁS főnév -t, (-ok), -a (rendsz. egyes számban)
A rajong igével kifejezett érzelem, érzelmi magatartás. Rajongás vki iránt. A rajongásig szereti férjét. □ Hiú koholmány ez hevült agyadtól |
, aminőben Nagy mester a rajongás. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Az ige
az egyedül csalhatatlan valóság, a többi ábránd, rajongás, képzelet. (Jókai Mór) Tüneményes versei
a rajongások, hódolások
tárgyai lesznek. (Krúdy Gyula) || a. (gyak. rosszalló) Elvakult lelkesedés, vakbuzgóság. Babonás, vallási rajongás.
rajongási.