RÁHIBÁZ tárgyatlan ige (
bizalmas)
Ráhibáz vmire: <lövéssel, dobással> inkább véletlenül, mint pontos célzás eredményeképpen eltalál vmit.
Ráhibázott a célra. □ Néha ráhibázott egy árva süldőre. (Bársony István) || a. (
átvitt értelemben)
Ráhibáz vmire: véletlenül, tényleges tudás, ismeret nélkül csak úgy sejtésből helyesen állapít meg, helyesen mond v. kitalál vmit.
Ráhibáz az igazságra. A diák ráhibázott a képletre. Nem valami okos ember ő, csak ráhibázott a dologra.
- ráhibázás; ráhibázgat; ráhibázó; ráhibázott.