RÁHÁG tárgyatlan ige (népies v. választékos)
Ráhág vmire: vminek a felületére, felső részére hág; rálép, rátapos. Ráhágott egy bogárra. Vö: hág (1a). □ Valami jámbor poeta ráhágott a sarkantyúmra. (Jókai Mór) Az egyik öreg esküdt ráhágott a lábamra. (Mikszáth Kálmán)
ráhágó.