RÁGCSÁL ige -t, -jon
tárgyas <Személy, némely állat> lassan, aprókat harapdálva (apróra) rág vmit.
A mókus mogyorót rágcsál. Unottan rágcsálta a kenyérhéjat. □ Csak még a madame rágcsálta a pirítós kenyereket. (Mikszáth Kálmán) És nénikék
| kávéjukat kevergetik s fiúcskák | és kisleányok ünnepi ruhában | sóskifliket rágcsálnak. (Kosztolányi Dezső) Az asszony kicsit vállat vont: valami tökmagot rágcsált. (Móricz Zsigmond) || a. (tárgy nélkül)
A mókus egész nap rágcsál.
- Igekötős igék: elrágcsál; kirágcsál; körülrágcsál; lerágcsál; megrágcsál; összerágcsál; szétrágcsál.
- rágcsálás; rágcsálható.